Ahogy időm engedi, ide fogom begépelni a szakmunkásképzőben leírtakat, és a tőlem kérdező emberek által feltett kérdésekre a válaszokat (természetesen név nélül).

Ez utóbbi az esetlegesen fölvetődő részletek tisztázását szolgálja.

 

A fűz szaporításnak módjai 

 

1: Magról való szaporítás. A fűz magja kb 3-5 órán át csíraképes. A magról való szaporítást csak kísérleti telepeken alkalmazzák.

 

2: Bujtás.  A fűzvesszőt a tő mellé ásott gödörbe hajlítjuk, és földet szórunk rá. A vessző meggyökerezik, és a továbbiakban önálló életet él.

 

3: Átültetés. Ritkán alkalmazzuk.

 

4: Oltás, szemzés. Ritkán alkalmazott módszerek.

 

5: Dugványozás. A fűz szaporításának legelterjedtebb módja. A talaj 50 cm mélyen legyen felszántva, tápanyaggal ellátva! A  betelepítendő tábla felszíne legyen egyenes!

A dugványok kezelése: Az elkészített dugványokat érdemes vízbe állítva tárolni, fölfelé néző rügyekkel.

Fölfelé néző rügyekkel érdemes őket a földbe juttatni.
Ehhez egy a dugványnál valamivel vastagabb fémpálcát, vagy botot érdemes használni. Olyan mélyre kell bökni, hogy ha beleeresztjük a lyukba a dugványt, lehetőleg színig a földben legyen. Ha nem megy le eléggé, a kiálló részt metszőollóval érdemes levágni (hogy ne száradjon el). 
Végül a cipőnkkel a dugvány mellé kell lépni, hogy összezárjuk körülötte a földet.
A sorok elejét, és végét érdemes karóval megjelölni. A két végpont között pedig más tennivaló nincs, mint várni a vessző hajtásainak megjelenését. 

A tovább szaporításra a vessző töve felőli , vastagabb, erőteljesebb része a legalkalmasabb, ahol még vannak rügyek.
Ha a levelek lehullása után még nem lesz fagyott a föld, akár már akkor is ledughatod a (kb. 30-40 cm-es) dugványokat a földbe. Ha levélhullásra már megjön a fagy, fönnhagyhatod a vesszőt tavaszig, és ha már felengedett a föld, ráérsz akkor méretre szabni , és ledugni a dugványokat (rügyekkel fölfelé, ahogy tavaly).

Az amerikai fűznek nem szabad tönköt hagyni. Teljesen földszínben, lent kell levágni.

A dugványszükségletet befolyásolja

- a talaj tápanyag-ellátottsága. A gyengébb minőségű talajokon 1 hektár területen 120 - 150.000 , közepes minőségűeken 150 - 250.000 , jó talajokon 250 - 350.000 db a dugványszükséglet.

- a telepítendő fűz fajtája. A kisebb tenyészterület igényű amerikai fűzből több, a nagyobb tenyészterület igényű kenderfűzből 1 hektárba kevesebb szükséges.

Az amerikai fűzvesszőt általában 50 cm sortávolságra, és 20 cm tőtávolságra dugványozzuk.

Egy, a dugványoknál valamivel vastagabb, hosszabb, fém, vagy fadarabbal, nagyjából függőleges lyukat fúrunk a földbe, olyan mélyet, hogy a dugvány beleférjen. Ha 1-2 cm kiáll, rálépünk, teljesen lenyomjuk. Ezután a dugvány mellé lépve a lyukat összenyomjuk, a földet a dugványhoz szorítjuk.

A dugvány olyan, mint a kiskatona: előbb vizet, és tápanyagot keres, csak utána érdeklődik fölfelé. :-)

(Azaz dugványozás után kell egy kis idő, míg kibújik a hajtás.)

 

Kiegészítésképp egy érdekesség: előfordul, hogy a kis, 2-3 cm-es darabok is kihajtanak, ha csak a föld felszínén vannak, akkor is. Ennek egy hátránya van: gyöngék. Tápanyag-tartalékuk kevés, emiatt nem biztos, hogy meg is maradnak. Emiatt ezt a módszert direkt szaporításra nem alkalmazzuk.

 

---

 A füzek a nedves, napsütötte területeket szeretik.

 

Amerikai fűz: tűbelű, azaz nehezen törik, kiválóan fonható, 1 év alatt akár 2 méter magasra is megnő. Évente le KELL aratni, különben elsöprűsödik-bokrosodik. Egy év alatt akár 2 méter magasra is megnőhet. Az amerikai fűz első éven földön kúszó vesszőket terem (számíthatsz rá, hogy 1 métert minden irányban elfoglal. Utána már terebélyesen, de fölfelé fognak nőni a vesszők.

 

Kenderfűz: zöldes színű, évente 4-5 méter magasra is megnőhet. Vastagsága elérheti a 4 cm-t is. Vastag bele van, nehezen hajlítható, könnyen törik, fonásra nem, de bútorok készítéséhez kiválóan alkalmas.

 

A fűztelepek leggyakoribb gyomjai:

• lúdparaj,
• disznóparaj,
• parlagfű,
• csalán,
• bogáncs,
• aszott,
• békarokka,
• szulák,
• vadvessző,
• nád,
• tarack,
• aranka.

A gyomok elveszik a fűztől a nedvességet, tápanyagot, napfényt.

 

 

---

 

 A hántolt (nyúzott) vessző áztatása

 

Az áztatás edényei általában: rozsdamentes kádak, fürdőkádak, amiknek anyaga lehet

műanyag,

rozsdamentes (zománcozott),

beton.

 

 Az áztató víz lehetőleg lágy víz legyen (esővíz). Ügyeljünk a víz tisztaságára!

 

Az áztatás ideje a vessző vastagságától függően 5-6 perctől 5-6 óráig terjedhet. Ennél tovább nem szabad áztatni, mert minőségében romolhat!

Az áztatott vessző nedvességtartalmának megóvása takarással, fonás közben ronggyal, szivaccsal áztatással történik. A munka végeztével megmaradt nedves vesszőt meg kell szárítani!

---

 

A csíráztatott vessző áztatása

 

A csíráztatott (fehér-fehéres színű általában) vessző érdekes módon 2-3 óra alatt tökéletesen beázik, gond nélkül fonható.

Az áztatott vessző nedvességtartalmának megóvása takarással, fonás közben ronggyal, szivaccsal áztatással történik. A munka végeztével megmaradt nedves vesszőt meg kell szárítani!

 Az 5-8 órán át áztatott csíráztatott vessző használhatatlan, törik!!!

 

---

 

 A kosárfonás szerszámai:

• ülőke,
• munkadeszka,
• munkapad, állvány, vagy bak,
• vesszőválogató léc,
• fonóléc,
• rajzoló, és mérőeszközök : toll, ceruza, mérőszalag ...
• verővas,
• vesszőhajlító vas,
• vágó-, hasító-, faragókés,
• tisztítókés,
• metszőolló,
• fűrészek,
• kalapácsok,
• fúrók,
• ár, szurkáló,
• harapófogó,
• kombinált fogó,
• gyalu.

 

 

---

 A vessző nyúzása:

  HA MINDENÁRON NYÚZOTT VESSZŐVEL AKARUNK DOLGOZNI:

- egyik lehetőség a vessző nyúzásra való előkészítésére, a főzés (kellő méretű főzőüstben, a víz forrásától számítva 12 órán át kell főzni a vesszőt),

- másik a csíráztatás (kevésbé hatékony módszer. Tavasszal legalább 20-30 cm magas vízbe ÁLLÍTJUK a vesszőt. Pár hét után kizöldell a vessző.) Ezt régen előszeretettel alkalmazták. Ma is látni még párat Ikervár mellett, a Rába-parton.

Ha kézi nyúzóval dolgozunk: két ága közé tesszük a főzött, vagy csíráztatott vesszőt, és végighúzzuk rajta. A vessző kérge végigreped, csak le kell emelni a vesszőről, ha nem hull le magától. Ez a legkíméletesebb, a vesszőt legkevésbé rongáló megoldás. Egyúttal ez a legjobb altató is. 

 

Tuskóba verhető nyúzó: erősebb szálak nyúzására használjuk. Belecsapjuk a vesszőt, és végighúzzuk rajta.

 

Gépi nyúzók: rengeteg fajta van. Van, amibe bele kell csapni egy marék, bármilyen erősségű, hosszaságú vesszőt, a villanymotor által hajtott szerkezet pedig egy pillanat alatt lehántolja. Utána meg kell fordítani a vesszőt, és a másik felét is bele kell csapni. Ha jól emlékszek, van, amibe kötegszám rakták a vesszőt, a szalag vitte a gépbe. 


Akár a főzést, akár a csíráztatást választjuk, a nyúzott vesszőt tiszta helyen TELJESEN meg kell szárítanunk, csak utána szabad, száraz, legalább langyos, páramentes helyen tárolnunk. A nyúzott vesszőt használat előtt jó alaposan be kell áztatni.

 

 

 

---

 

 

 A fűz kártevői

 

Növényi kártevők:

-csalán,

-útilapu,

-akác,

-nád,

-stb ...

A fűztelepen, és mellette is irtani kell mindent, ami a tápanyagot, napfényt, és a vizet elvenné a fűztől.

 

Állati kártevők:

-Vaddisznó,

-kecske,

-birka,

- és bármi más, ami kárt tesz a vesszőben.

 

Az ember:

-a hanyag "gazda",

-a figyelmetlen, gonosz sofőr,

-szakszerűtlenül arató munkás,

-a vesszőt deréba vágva lopó személy,

-stb...

 

Nem vicc, hogy az embert is a fűz kártevői közé sorolom. Saját keserű tapasztalat: bármekkora is a vessző, szinte minden éven van olyan (mindenki minősítse, ahogy akarja) személy, aki vagy srégen megy keresztül az egészen, vagy legalább a szélét letapossa. Kárt okoz, fölöslegesen, és annyi sincs benne, hogy legalább annyit mondjon NEKEM: "Bocsesz" ...

 

 

 Vegyszeres védekezés is létezik a gyomnövények ellen, de én azzal nem foglalkozok.

 

 Ez a kép nem sikerült túl jól. Kinagyítva a lenn látható, elszáradt, elbarnult szálak jelzik, hogy valaki "nem látta", hogy ez itt van.  A többit szó szerint földbe tiporta a gép kerekeivel. Mire mind kivagdostam, szép kupacot raktam össze.

 

 

---

 

A körteláb készítése (Nagyné Mari kérdése nyomán):

Erre a fonásra csak a teljesen hibátlan szálak alkalmasak!!!
Nem lehetnek gyűrűsek, rágottak, jégkárosok, ághelyesek, stb ...

A lábra fölszegezünk kb 7 szál vesszőt (ez a láb átmérőjének függvényében lehet több is, kevesebb is), ötöt egyesével, egy helyre pedig kettőt, egymás mellé. A vesszőszálak vastag végét szegezzük a fűzbotra, érdemes 2 helyen megszegezni őket, kb 8-10 cm-re egymástól, rövid, vékony szeggel. A vesszőszálak töveit feles hegyezéssel , aránylag hosszan, levágjuk. Ezután szíjáccsal a fölszegezett vesszőket betekerjük (ezzel eltűntetjük a szögfejeket, és plusz tartást adunk a rögzítésnek).

Ahová egymás mellé kettő vesszőtt szegeztünk, ott kezdjük a körte-fonást. A fűzbotot úgy fogjuk , hogy a fölszegezett vesszők hegyei előre néznek (nem felénk). Fogjuk a bal oldalit, lehajtjuk a közvetlen mellette levő mellé, szorosan. Utána amelyik mellé lehajtottuk, azt hajtjuk le, a következő mellé. Ezt folytatjuk, míg ki nem alakítottuk a körte-formát. Azon kívül, hogy húzósan fonjuk, szorosan tartjuk, NINCS különösebb fonási technikája a körtelábnak. Ez a forma kialakítja önmagát. Nem lesz belőle se harang, se dinnye.

Befejezése: az utolsó szál végét befűzzük a szíjács alá, és lehetőleg le is szegezzük, esetleg egy másik szöget rá is görbíthetünk.

 

 -------------------------------------------------------------------------------------------

-Mikor érdemes leszedni a vesszőt?

A vesszőaratásnak akkor jön el az ideje, ha a vessző levelei lehulltak, és fagymentes az idő, valamint hozzáférsz (nincs rajta méteres hó). Amerikai fűz esetében az aratást minden évben el kell végezni, másképp nem sok mindenre jó, vastag, törékeny, söprűs vessző terem. Addig lehet aratni, míg ki nem pattannak tavasszal a rügyek.

Én csak annyi vesszőt vágok le egy alkalommal, amennyit pár napon belül el is tudok fonni. Az anyag jó részét zölden (főzés, nyúzás nélkül, ahogy termett) dolgozom el. Ami nagyon jó minőségű, kiválogatom, tavasszal kicsíráztatom, utána nyúzom le. Addig is a nyúzásra szánt vesszőt vagy fönnhagyom, vagy ha már levágtam, a földbe ásom. (Ez a fagy miatt nem mindig lehetséges, ezért szoktam a javát fönnhagyni tél végéig.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Kosárfonó ismeretek
Marton Szabolcs honlapja - © 2008 - 2024 - marton-szabolcs.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat